9.rész

*Carina szemszöge*

-Semmi közöd hozzá!

Egyből ordítottam neki. 

Semmi köze az egészhez! És senki másnak! Főleg neki nem! 
-Képzel el, van közöm hozzá!
Vágta egyből vissza, de amikor egy kicsit is elmosolyodott, látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan. 
-Mi?
Nem válaszolt. Csak nézett maga elé és gondolkozott. Még csak annyival sem tisztelt meg, hogy rám néz. Semmivel.
-Látod semmi! Amúgy meg nézd!-Mutattam az ajtó irányába-Arra ki lehet menni!
Válaszolni akart, de nem tette. Inkább kiment, pedig most éppen lett volna kedvem a veszekedéshez, mert már a második napja, hogy csak vagyok és semmi...
Hirtelen ötlet következtében odamentem az ajtóhoz, és egy kicsit hallgatóztam. Semmi. Teljes csönd. 
Gyorsan kinyitottam az ajtót. Körbe néztem és el indultam lefelé. 
Lent mindenhol ég a villany, de senki sehol. Semmi nesz sincsen. Semmi.
Gyorsan át rohanok az előszobán át a konyhán és ott ki a kertben. 
Kint nagyon sötét van, de meleg. Nagyon jó nyári este. 
El kezdek rohanni a kert végébe. A leges-leg végén egy hosszú kerítés van, az óriási fák között.
Meg fordultam és kicsit szét néztem, hogy követ-e valaki. Nagy megkönnyebbülésemre senki nem volt a kertben, így megfordultam és átmásztam a kerítésen. 
Óvatosan próbáltam lemászni, de nem sikerült, mivel a magassarkú cipőm bele akadt és így én hátra estem. 
Fel ugrottam a földről és felvettem a cipőmet. 
Elkezdtem rohanni az egyik irányba, de nem bírtam annyira gyorsan, mivel a cipőben nehéz, de inkább mint, hogy nélküle belelépjek valamibe.  
Hirtelen meg álltam. Nem tudom mért, de muszáj volt. 
-Mi a szart keresel itt?
Hallottam meg egy hangot a hátam mögött. Megfordultam, és az egyik lányt láttam meg aki ott lakik. 
-Ez én is kérdezhetném!
Válaszoltam neki nagy mosollyal az arcomon. Undorodva nézett rám, de mint ha gondolkozna is valamin. 
Nem válaszolt. 
-Most vissza megyek, és elmondom, hogy itt vagy.
Nagy mosollyal az arcán, most ő szólalt meg. 
-Most komolyan ennyire szánalmas vagy? 
Kezdtem el röhögni rajta. Még rosszabbul nézett rám- ha lehet- de az arcomról semmit nem lehet leolvasni. 
Már látszik rajta, hogy nagyon ideges. Szeretem ezt látni az emberek arcán. Mindig jó érzéssel tölt el. 
-Kussolsz Ribanc!
Már ordította.
-A nevemet sem tudod! Akkor meg mit vársz?! 
-már kezdett röhejes lenni ez az egész. És örülök az egésznek, ő meg... szerencsétlenkedik? Nincsen rá jó szó! 
-Azt, hogy tiszteld amit mondok! Én voltam itt előbb és idősebb is vagyok!
Már a sírás határán tartott. Saját magát idegesíti, és még én vagyok ennek is a hibás. Mondanám, hogy meg szoktam már, de annyira MÉG nem. 
-Első.Én nem akarok itt lenni! Második. Ki a francot érdekel, hogy idősebb vagy? Mert engem nem!
Eddig bírta. Megfordult és elkezdett volna rohanni vissza a ház fele, de hirtelen felesett. Egy óriási nyekkenést lehet csak hallani az egészből. 
-Hol a faszban vannak?!
Hallottam egy erős mély férfi hangot, ami ismeretlen számomra.
Elkezdett rohanni felénk, amint meghallotta a hangos zokogást. 




Csoport:https://www.facebook.com/groups/843661162352234/

Tudom furán hangzik, de a következő részt akkor kezdem el írni ha legalább kapok erre egy kommentet :D Egy kicsit rövid rész de remélem azért izgalmas lett! A csoportban van egy szavazás! A lényege az, hogy írhatok-e bele kicsit durvább részeket?! Mert ha nem akkor nem lesz nagyon érdekes a történet :/