*Carina szemszöge*
Már majd nem sikítottam, de a kezével befogta a számat. A szemem csukva. Nem merem kinyitni, de muszáj, mivel a kíváncsiság nagyobb bennem, mint akármi más.
A szemem gyorsan nyitódik fel. Két gyönyörű szempárral találom szembe magam. Hirtelen azt sem tudtam ki az.
-Nem fogsz sikítani?-Kérdezte suttogva.
Csak bólintottam. Nem mertem mást tenni, mivel még nem is tudtam milyen a természete.
Elvette a kezét és hátrébb állt.
-Márt kellett ezt?-Kezdtem bele, de ő leintett, hogy hagyam abba.
Megfogta a kezemet és a szobában lévő kanapé vagy szófa féleség felé vezetett.
-Tudom, hogy nem te tetted ezt Eleanor-ral. Ő mindig is ilyen volt. Csak az idegesítő senkiket bírja elviselni maga mellett. Itt voltam és láttam, hogy még csak a szobádból sem jöttél ki. Mindenkinek be fogom bizonyítani, hogy te még csak meg sem moccantál tegnap.
Csak mondta és mondta. A fele tényleg igaz, de a másik nem... Nem tudom honnan veszi ezt az egészet, de ez már lehet picit sok, hogy nem csak másnak kell ezt az egészet bebizonyítanom, hanem magamnak is!
Ahogy látom Louis-nak már sikerült. De a többieknek nem nagyon...
Hirtelen fel állt és oda ment a szekrényéhez. Egy pár perce már ott turkál, mikor is megtalálja a dolgot, amit keresett ezidáig.
Egy rózsaszín dobozkával a kezében jött vissza.
Leült és a kezembe adta.
-Mi ez?
Semmi ötletem nem volt rá mi lehet.
A csomagolása gyönyörű. Általában túl lányosnak tartom a rózsaszínt, de ez az árnyalata gyönyörű. Főleg az, hogy a szalag és a doboz alap színe különböző.
-Nyisd ki, de előtte elmondanám, hogy azért kapod tőle, mert ahogy eddig észre vettem, senki sincs itt akivel úgymond jóba lennél. Ezért is így egy kis ajándék.
óriási mosollyal mondta. Már nagyon kíváncsi vagyok, mi lehet benne, de nem merem kinyitni.
Egy pár percig nyaggattam magam, mikor is rávettem magamat, hogy kinyitom akkor is a dobozt.
Benne egy gyönyörű aranyozott nyakláncot láttam meg. A nyakláncon egy nagy végtelen jel van, amin kis kövek található.
-Direkt ezt választottam.-Mondta.
Oda jött mellé és kivette a kezemből a dobozt. A ki engedett hajamat felemeltem. Louis kivette és fel rakta nekem.
Amikor éppen a csattal szórakozott nyílt az ajtó. Hirtelen nem láttam ki az, ki is szeretett volna menni, de amikor meglátta, hogy Louis ad egy puszit a nyakamra meggondolta magát és berontott az ajtón.
-Ezt, hogy merészeled?-Hallottam meg a legutálatosabb női hangot a földön.
Mára csak ennyit tudtam hozni! A csoportba még mindig kevesen vagyunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése