16.rész

*Carina szemszöge*

Rengeteg ideig, csak járkáltam fel s alá a szobában. Eddig nem gondoltam volna, hogy ennyire unalmas is lehet. Még soha nem voltam bezárva egy szobába, ezért most fura volt. Nem vagyok én ehhez hozzászokva! 

Egy jó órán keresztül csak össze vissza járkáltam. Egy idő után meguntam és el döntöttem aludni fogok. 

***

Hangokra ébredek. Nem merek megmozdulni. Kicsit el kezdek remegni, de nem merek megmozdulni sem. 

Már így vagyok egy ideje, amikor is hallom, hogy valami le esik.

Nem érdekel semmi és ki pattanok az ágyból. 

A "szekrényem" felől fény világítja be az egész szobát. Odamegyek. Bent egy óriási bőröndöt látok, ami tele van ruhákkal. -De jó, hogy fel ébredtél.-Jött mellém. 

Értetlenül nézek rá, mikor is a ruhákat bedobálja a bőröndbe. 

-Mit csinálsz...

Alig lehet hallani a hangom. Még magam is meglepődök. Soha az életben nem szólaltam meg még ilyen halkan. 

-El megyünk innen. Harry nem fogja megkeseríteni az életünket... És még El sem. Ezt vedd fel. 

Dob ide nekem egy ruhát, miközben a bőröndöt próbálja bezárni. 

Gyorsan felveszem a ruhát. Szerencsémre, csak fehérneműben aludtam. 

A kezembe vettem egy cipőt és közben megfogta a másik kezemet és elkezd finoman húzni kifelé. 

Óvatosan minél halkabban próbálunk lejutni az emeletről. Lassan és tényleg halkan, sikeresen lejutunk. 
Lent a bejárat ajtó felé vesszük az irányt. 
-Vedd fel a cipődet.-Suttogja.
Csak bólintok és csinálom is. 
Amint fel vettem már mentünk is ki. Kint egy vadonat újnak látszó fekete kocsi áll. Oda megyünk és int nekem, hogy üljek be. Már csinálom is. 
A bőröndöt berakja a csomagtartóba és már mellettem is van. Gyorsan be indítja a kocsit és már itt sem vagyunk. 
-Hova megyünk?-Suttogom még mindig halkan. 
-Majd meglátod. Inkább aludj, mert sokáig fog tartani az út.

***

-Carina! Ébredj! Rémálmod volt.-Nyitottam ki szememet egyből.

Körbe nézek. Itt vagyok a lakásomban.  A lakásunkban. Minden rendben van. 
Már egy fél éve rémálmaim vannak, mióta eljöttünk abból a házból. Louis akkor este Párizsba hozott engem. Először nem is gondoltam volna rá, hogy ide jövünk. De sokkal jobb itt mint ami ott lett volna. 
Nagyon jó életünk van itt. Én esküvői ruha tervező lettem. Mindig is erre vágytam! Egy fél év alatt össze is tudtam hozni. Nem gondoltam volna ezt soha magamról, főleg azt nem, hogy tizenkilenc évesen itt leszek. Elnézést! Holnaptól már húsz. 
Visszatérve örülök, hogy itt kötöttem ki. És a legjobb, hogy a legcukibb, és legudvariasabb férfivel a földön. Louis nélkül sehol nem lennék! Maximum Eleanor csicskása... Semmi más nem lehetnék...

-Jól vagy?-Kérdezi meg egyből, amint hozzábújtam. 
Csak ölelem őt. Egy kicsit bólintok, de nem engedem el őt. Már nem élném túl, ha elveszteném. Egy fél év. Csak ennyi kellet, hogy bele szeressek. És ez meg is történt. Nagyon örülök ennek, és nem akarok semmit hallani a múltamról.

Remélem jó lett. ÉS  a csoportba még mindig jöhettek :D