*Eleanor szemszöge*
Nem bírom tovább!
Már egy tíz perce ülök itt. Tuti nem akar visszajönni! Ezt direkt csinálja! Tudja, hogy én itt vagyok, csak is azért nem fog vissza jönni!
Fel álltam és inkább ki mentem a szobából. Kint nem az én szobám felé vettem, az irányt.
Először arra akartam menni, mivel Lou úgy is ott vár engem. De ehelyett inkább Louis szobája felé megyek. Ha valamin egy kicsit is összevesztünk, mindig az én szobámba ment, és amikor belátta nem megyek vissza akkor ő is vissza jön a szobájába és akkor ott vagyok. És lesz egy szép éjszakánk. Most is ezt akarom! Ha Lou nem akarja akkor még mindig lehet kettő alkalmam mással...
Oda értem a szoba elé és egy kicsit kinyitottam az ajtót.
Carina ott ült és Lou mögötte. Vissza a karom csukni az ajtót, amikor is meglátom, hogy Louis elkezdi csókolgatni a nyakát.
Nem bírom kontrollálni magam. Berontok a szobába.
-Ezt, hogy merészeled?-Ü öltöttem egyből, de igazából nem is tudom kinek.
-Eleanor! Kifelé!-Üvöltött Lou is rám.
Megijedtem. Még soha nem emelte fel a hangját... rám soha! Most pedig ide jött ez a kis ribanc és elcseszett mindent!
-Ott az ajtó. Arra ki tudsz menni!
Utálom a hangját! Utálom, hogy itt van! Utálom, hogy ÉL! Mindent utálok ami ő!
Hirtelen hátra fordult és megcsókolta. Mintha én itt sem lennék! Direkt csinálja. Csak azért, hogy én megőrüljek! Csak engem akar ezzel idegesíteni! Senki mást!
Megfordulok és kimegyek a szobából. Magam mögött az ajtót amilyen hangosan csak tudom becsapom.
El indulok a szobám felé. Ahogy megyek, elhaladok Harry szobája előtt is. Meg állok előtte és bekopogok.
Nem kapok választ, így addig kopogok míg ki nem nyílik előttem az ajtó.
-Mit akarsz?!-Ordít rám ő is.
Már kezdem megszokni...
-Csak annyit, hogy nézz be Louis-hoz ha még érdekel a kis ribanc szüzessége...
Nem kellett befejeznem a mondatot. Harry egyből arrébb lökött és átment a szobába.
Nem hallok kiabálást. Nem is érdekel! Ő dolguk! Én csak kavarok egy icipicit!
-Nem tudom, hogy most téged sajnáljalak, vagy a csajt mert rá száltál...
Megfordultam és Liam-mel találtam szembe magam.
-Hát persze, hogy engem!
Egyből kezdtem felháborodottan.
Nem válaszol. Szép lassan elindulok felé. Amint pont előtte állok átölelem a nyakánál fogva és lejjebb húzom őt.
-Tudod, hogy én ártatlan vagyok ebben az egészben. Tudod jól, hogy én már régóta vagyok itt. ÉS azt is tudod, hogy az egy ribanc.
Ahogy mondtam neki, egyre közelebb és közelebb hajolok hozzá. Mikor ajkaink már majdnem összeérnek, kiegyenesedik és eltol magától.
-Nem ribanc. Egy ártatlan kislány csak, akinek kell az állandó figyelem.
Csodálkozva nézek rá.
Ez lehetetlen! Ez nem ő! Az a kis senki ribanc mindenkit maga mellé rángat, és mi hármunkat- vagy is legalább is engem- el fog innen küldeni valahogy.
-Ez most nem mondod komolyan?
-Nézd!-Kezdett bele- Ami most van ruha rajta azt tőlem kapta. Én mindent, de mindent meg fogok tenni, hogy jó legyen itt neki, amiben te gátolsz. Mindenkit!
Az utolsó szónál, már a szobája előtt volt és onnan mondta.
-Ja! És amúgy azt ajánlom, hogy ne mennye most be Niall-hez, mert ő is haragszik rád! Úgy, hogy ezt az estét elcseszted édes!
És bement a szobájába.
Megsemmisülve állok a folyosón. Eddig minden olyan jó volt, mióta ide jöttem. Minden tökéletes volt. De a kis senki mindent elront. Nem fogok csodálkozni azon, ha egyik nap kiraknak innen azért mert a "drágaság" ezt akarja...
El indulok, de tovább megyek a szobámtól, és az első ajtón berontok. Odamegyek az ágyhoz és beledőlök.
-Mi történt?-Kérdezte egyből Shopi.
-Minden!
ÉS ki tört belőlem a zokogás!
Ennyit tudtam mára írni. Remélem azért jó lett :D
Fel álltam és inkább ki mentem a szobából. Kint nem az én szobám felé vettem, az irányt.
Először arra akartam menni, mivel Lou úgy is ott vár engem. De ehelyett inkább Louis szobája felé megyek. Ha valamin egy kicsit is összevesztünk, mindig az én szobámba ment, és amikor belátta nem megyek vissza akkor ő is vissza jön a szobájába és akkor ott vagyok. És lesz egy szép éjszakánk. Most is ezt akarom! Ha Lou nem akarja akkor még mindig lehet kettő alkalmam mással...
Oda értem a szoba elé és egy kicsit kinyitottam az ajtót.
Carina ott ült és Lou mögötte. Vissza a karom csukni az ajtót, amikor is meglátom, hogy Louis elkezdi csókolgatni a nyakát.
Nem bírom kontrollálni magam. Berontok a szobába.
-Ezt, hogy merészeled?-Ü öltöttem egyből, de igazából nem is tudom kinek.
-Eleanor! Kifelé!-Üvöltött Lou is rám.
Megijedtem. Még soha nem emelte fel a hangját... rám soha! Most pedig ide jött ez a kis ribanc és elcseszett mindent!
-Ott az ajtó. Arra ki tudsz menni!
Utálom a hangját! Utálom, hogy itt van! Utálom, hogy ÉL! Mindent utálok ami ő!
Hirtelen hátra fordult és megcsókolta. Mintha én itt sem lennék! Direkt csinálja. Csak azért, hogy én megőrüljek! Csak engem akar ezzel idegesíteni! Senki mást!
Megfordulok és kimegyek a szobából. Magam mögött az ajtót amilyen hangosan csak tudom becsapom.
El indulok a szobám felé. Ahogy megyek, elhaladok Harry szobája előtt is. Meg állok előtte és bekopogok.
Nem kapok választ, így addig kopogok míg ki nem nyílik előttem az ajtó.
-Mit akarsz?!-Ordít rám ő is.
Már kezdem megszokni...
-Csak annyit, hogy nézz be Louis-hoz ha még érdekel a kis ribanc szüzessége...
Nem kellett befejeznem a mondatot. Harry egyből arrébb lökött és átment a szobába.
Nem hallok kiabálást. Nem is érdekel! Ő dolguk! Én csak kavarok egy icipicit!
-Nem tudom, hogy most téged sajnáljalak, vagy a csajt mert rá száltál...
Megfordultam és Liam-mel találtam szembe magam.
-Hát persze, hogy engem!
Egyből kezdtem felháborodottan.
Nem válaszol. Szép lassan elindulok felé. Amint pont előtte állok átölelem a nyakánál fogva és lejjebb húzom őt.
-Tudod, hogy én ártatlan vagyok ebben az egészben. Tudod jól, hogy én már régóta vagyok itt. ÉS azt is tudod, hogy az egy ribanc.
Ahogy mondtam neki, egyre közelebb és közelebb hajolok hozzá. Mikor ajkaink már majdnem összeérnek, kiegyenesedik és eltol magától.
-Nem ribanc. Egy ártatlan kislány csak, akinek kell az állandó figyelem.
Csodálkozva nézek rá.
Ez lehetetlen! Ez nem ő! Az a kis senki ribanc mindenkit maga mellé rángat, és mi hármunkat- vagy is legalább is engem- el fog innen küldeni valahogy.
-Ez most nem mondod komolyan?
-Nézd!-Kezdett bele- Ami most van ruha rajta azt tőlem kapta. Én mindent, de mindent meg fogok tenni, hogy jó legyen itt neki, amiben te gátolsz. Mindenkit!
Az utolsó szónál, már a szobája előtt volt és onnan mondta.
-Ja! És amúgy azt ajánlom, hogy ne mennye most be Niall-hez, mert ő is haragszik rád! Úgy, hogy ezt az estét elcseszted édes!
És bement a szobájába.
Megsemmisülve állok a folyosón. Eddig minden olyan jó volt, mióta ide jöttem. Minden tökéletes volt. De a kis senki mindent elront. Nem fogok csodálkozni azon, ha egyik nap kiraknak innen azért mert a "drágaság" ezt akarja...
El indulok, de tovább megyek a szobámtól, és az első ajtón berontok. Odamegyek az ágyhoz és beledőlök.
-Mi történt?-Kérdezte egyből Shopi.
-Minden!
ÉS ki tört belőlem a zokogás!
Ennyit tudtam mára írni. Remélem azért jó lett :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése