*Eleanor szemszöge*
-Nem fogod tudni megcsinálni a tervedet. Mindent tudok! És nem fog sikerülni.
Ez azért meglepett. Nem gondoltam volna a kis ribanctól, hogy erre képes.
Ezzel az egy kis mondatával fel idegesített. Már a hangjával képes rá, hogy teljesen felidegesítsen, de most még ez is!
Ki rohantam a szobából és be rontottam az enyémbe. Nem álltam meg, egyből a fürdőbe rohantam. A szekrényből előkaptam egy fertőtlenítőt. Megpróbálom magamnak kitisztítani a sebet, de a fájdalom miatt képtelen vagyok rá. A könnyeim már megint el kezdett folyni.
-Jól vagy?-Hallottam meg egy nekem kedves hangot.
Loui oda jött mellém és kivette a dolgokat a kezemből. Próbálta óvatosan kitisztítani, de nem nagyon sikerült neki.
-Óvatosabban!
Ordítottam rá. Tudom! Nem nőies, de Ribike is ezt csinálja. Jó! Ő tényleg egy elkényeztetett kis senki.
Többieket becsaphatja, de engem nem fog!
-Tudom, hogy nem csinálta azt amit mondták. Ismerlek már, de ezt azért nem gondoltam volna róla.
Meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ezt tudja.
Eddig úgy gondoltam, hogy tökéletesen az ujjam köré csavartam őt. De nem... Az a kis ribanc tönkre tett mindent!
-Én nem csináltam semmit azon kívül, hogy megpróbáltam vissza jönni!
A legnagyobb ártatlanságban próbáltam mondani neki. Mindig is profi voltam a színészkedésben, ezért is kerültem ide. Vagy is inkább ide jöttem. Nehéz volt meggyőznöm Harry-t, de Liam és Zayn segítsége nélkül ez nem ment volna. Még azóta a nap óta is kértek tőlem "szívességeket"...
-Ne hazudj. Ha már ennyire szerencsétlen vagy mért kell ráfogni?! Tudom, hogy nem ő tette. Még csak ott sem volt!
Mindent tud...! Tuti, hogy ott volt és végignézte. Másképpen honnan tudna minderről? Tudom! Csak ne legyen éppen az...
Ki rohantam a fürdőből és a szobából is. Egyből Ribike szobájába mentem, de ott nem volt senki. Körbenéztem, de senki.
-Ne hazudj. Ha már ennyire szerencsétlen vagy mért kell ráfogni?! Tudom, hogy nem ő tette. Még csak ott sem volt!
Mindent tud...! Tuti, hogy ott volt és végignézte. Másképpen honnan tudna minderről? Tudom! Csak ne legyen éppen az...
Ki rohantam a fürdőből és a szobából is. Egyből Ribike szobájába mentem, de ott nem volt senki. Körbenéztem, de senki.
*Carina szemszöge*
Kopogtam az ajtón. Nem kaptam választ, de azért benyitottam.
Harry az ágyon fekszik és a telefonját nézi. EL telt egy fél per, mikor is észrevett.
-Nem mondtam, hogy be jöhetsz!
Emelte fel egyből a hangját. Csak egy pillanatra nézett rám.
-Akkor mehetek is! Nem?
Nem vártam meg a válaszár, már rohantam is ki az ajtón. Próbáltam minél messzebbre jutni Harry szobájától, de ez nem sikerült, mivel valaki hirtelen megfogta a felkaromat és behúzott egy ismeretlen szobába.
Egy kis rövidke rész. Bocsi csak ennyire telik most, mert körülbelül haldoklok. Azért remélem jó :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése