7.rész

*Carina szemszöge*

-Mért mindig ott van minden amit keresek, ahol nem is gondolnám...?!-Ordította, amikor kinyitotta az ajtót. 
Hirtelen nem tudtam mit csinálni, de szerencsére azzal nem kellett, hogy takarjam magam, mert az egész kár körülbelül habból áll. 
-Mi van?-Kérdeztem meg tőle.
Csak nézett. Semmit nem mondott. Vagy már két perce csak néz amikor is elmosolyodik. Nem mond semmit továbbra sem. 
Elkezd közelebb jönni és leül a kád szélére. 
-Hol találtad azt a pezsgőt?-A hangja nagyon is nyugodt. 
Nagyon zavarban vagyok, mivel itt ülök a kádban, nincsen rajtam ruha és még engem is néz. Ááá... nagyon nem zavaró!
-Mért érdekel?
Kérdésre kérdés. A legjobb módszer! Látszólag nem tetszik neki, mivel elég..., hogy is mondjam, olyan mint ha bele akarna fojtani a vízbe...
Fel állt és oda ment a szekrényhez. Kivette a másik poharat is onnan és vissza jött mellém. Ki vette a kezemből az üveget -amit már azóta felvettem- és öntött magának. 
-Ez még jó!
Inkább magának mondta, mint nekem. 
Amíg el nem fogyott a pezsgő a poharából, addig végig engem nézett és lehetett látni az arcán, hogy gondolkozik.
A poharat le rakta a földre és levette a fölsőjét. 
-Most ugye nem azt akarod csinálni, amit gondolok?!-Kezdtem el vele ordibálni.
-Képzeld el de! 
Félelmetes a hangja, de nem tudom őt komolyan venni.
Csak azt hallottam, hogy ismét valaki teljes erejével kinyitja az ajtót és nagyot csattan. 
-HARRY! NEM!-Ordította a Szöszi.
Nagyon megijedtem a hangjától, de próbálom leplezni. 
-Niall! Kifelé innen!
Ordítós kedvükben vannak... Nem is ismerem őket, de azért ezt már meg tudtam. De jó nekem...!
-Inkább mind ketten!
Most ők lepődtek meg a hangszínemen, de egyből ki mentek. 
Gyorsan kimásztam a kádból és a törölközőt gondosan magam köré tekertem. 
Leöltem a kád szélére, és csak bámultam magam elé. Már csak arra lettem figyelmes, hogy előttem áll valaki.
Felnéztem és a göndörkét láttam meg ismét magam előtt. 
-Ezt vedd fel.
Óriási mosoly terült el az arcán amikor a kezembe adott egy papír szatyrot. 
Kíváncsi teremtmény vagyok, ezért kivettem a kezéből. 
A szatyorban egy igaszán ronda hálóing szerűség van. 
-Azt akarod, hogy ebben aludjak?
Csak bólintott és kiment a szobából, de még az ajtóból vissza kiabált.
-Vagy még tőlem nyugodtan aludhat ruha nélkül is...
A végét már nem hallottam a mondatának, de igazából nem is vagyok rá kíváncsi. 
Nehezen, de rá vettem magamat, hogy felvegyem ezt a valamit. 
Bementem a szobába, és egyből bedőltem az ágyba, de előttem minden lámpát lekapcsoltam. 
Már majdnem elaludtam, amikor is nyílt a szoba ajtó. Nem mertem megmozdulni, de amikor valaki befeküdt mellém nem bírtam ki. 
Megfordultam.
-Igen! Itt fogok aludni! Vagy is egyikőnk sem fog!- Tisztán hallatszott a hangján, hogy mosolyog.