6.rész

*Carina szemszöge*

-Az egész azzal kezdődött, hogy James felhívott, hogy van-e még itt nálunk hely. Először nem értettem mért kérdezi, de amikor mondta, hogy nem bír elviselni valakit a közelében, akkor már gondoltam, hogy ide akar hozni valakit.

Itt megállt, gondolom azért, mert kicsit várt, hogy mit szólok ezekhez. 

-Szóval, akkor mondta, és akkor hívott el...

-A kurva...

Egy káromkodásnak az első felét hallottuk. 

A göndör gyorsan fel állt és el indult a hang irányába. Én is fel álltam és követtem őt. Nem kellett sokat menni, mivel majdnem hogy mellettünk volt a hang tulajdonosa, aki nem mellesleg a szöszi. 
Mikor meg látta, hogy ott vagyunk elmosolyodott és megpróbált felállni. Ekkor vettem észre, hogy gy virágcserép szanaszét tört, és ha ez nem lenne elég, egy kaktusz volt a cserépben. 
-Sziasztok! Minek jöttetek ide?-Kérdezte nagy mosollyal a szöszi.
Biztosan fájt neki, hogy bele esett abba a valamibe, de nem mutatta. 
-Iszonyatosan szerencsétlen vagy...
Nm vártam meg a válaszát. El indultam be. Nm mondta egyikük sem, hogy ne, ezért eszem ágában sem volt megkérdeznem őket, hogy van e valami amiért még itt kéne maradnom. 
Ahogy be értem a konyhába mindenki rám nézett, de most senki sem hagyta abba a beszélgetést. 
Gyorsan fel siettem abba a szobába ahol fel ébredtem. A lépcsőn most rohantam. Nem érdekel mi volt a megszokottam, most amúgy sincsen itt anyum. Nem mondhat, vagy tehet velem semmit. 
A szobához érve kinyitottam az ajtót bementem és próbáltam halkan becsukni azt a nyamvadt ajtót, de nem sikerült, mivel az erkély ajtó nyitva volt, ezért egy óriási csattanással becsapódott. 

***

Már késő este van. 
Egész nap ki nem mozdultam a szobából. Kicsikét szétnéztem itt, és megtaláltam a legtöbb személyes cuccaimat, de a ruháimból egyet sem. Annyira nem is érdekelne, de azért még is! Nagyon rossz így, hogy semmi olyan ruha ami az ÉN stílusom lenne. 
Mindenhol, vagy szoknya, vagy egybe ruhák. Nincsen egyetlen egy nadrág sem! 
Akkora nagy mázlijuk van, hogy a fekete, fehér, szürke és egy kevés más színű ruhák vannak. 
Ezért már régebben is megszóltak engem. Mindenki akit csak ismerek, vagy már látott engem, azt mondják, hogy nem illik hozzám a sötét színek. Pedig nekem éppen, hogy az a kedvencem! Nem értem másoknak mi baja van vele. Legtöbbször nem is érdekel mit mondanak, de amikor elkezdték azt mondani, hogy a szőke hajamat mért nem festem át feketére, vagy legalább sötétbarnára, mert így nagyon szarul néz ki az egész. Általában ha ezt meghallottam mindig megfordultam és mentem a másik irányba, de ez nem mindig volt lehetséges... 
Volt amikor meguntam ezt az egészet és úgy döntöttem befestetem feketére. Nem magam miatt festettem be, és lehet, hogy ezért is volt az az ok amiért nem tetszett. Bár... az első két napban még nem volt olyan rémes, de utána... senkinek nem kívánom azt ahogyan kinézett. És ebben az egészben még az volt a szörnyű, hogy egy hónapig olyannak kellett maradnia, mert ha akkor egyből visszafestetem, akkor óriási kárt okozok a hajamnak. 
Életem legszörnyűbb hónapja volt az, mivel a szobámból sem mertem kilépni, nem, hogy még a lakásból! 
Még az is egy külön ki akadás volt, amikor anya meglátta... Tudni kell, hogy ő utál minden más színt a szőkén kívül. Így hát amikor meglátta a fekete hajamat... megint volt egy jó kis kiakadása, aminek az lett a vége, hogy amíg fekete volt a hajam a közelébe sem mehettem. 
Ahogy nézelődtem a szobában, eldugva a fürdőben találtam egy üveg pezsgőt, mellette négy pohárral. 
Most így hirtelen nem érdekel kié, vagy minek is van itt. Kibontom és öntök magamnak az egyik pohárba. 
Elkezdem iszogatni, és hirtelen támad egy ötletem. 

odamegyek a kádhoz, és jó forró vizet engedek bele. Visszamegyek a szekrényhez, ahol találtam a pezsgőt és elkezdek ott kotorászni. 
A szekrényben találok habfürdőt, és nagyon nagy meglepetésemre illatosított gyertyákat. 
Rakok a kád szállére egy párat. 
Ez mindig is mániám volt. Legtöbbször mindenki piromániásnak mondott, mert állandóan volt a kezemben vagy gyufa vagy gyújtó, de SOHA nem gyújtottam fel semmit! Jó! Ha a gyertyát gyújtom akkor az nem számít! Vagy... igen? Nem tudom! Mindegy! 
Legtöbbször anyum mindig elvette tőlem sz összes gyertyámat, ezért mindig be kellett surrannom az ő szobájába, mert mindig oda rakta el, és ha szerencsém volt, akkor nem vette észre. 
Mikor megtelt a kád, elzártam a csapot és elkezdtem levenni a ruháimat. A ruhákat csak szanaszét le hajítottam a földre. 
Nagyon jól esett a forró víz, és még, hogy minden tele van habbal is, meg még a gyertyák... CSODÁLATOS! 
Direkt leraktam a kád mellé a pezsgős üveget, azért, hogy a közelben legyen ha elfogyna a poharamból. Ez jól is jött, mert észre sem vettem, csak akkor, hogy más semmi nincsen  a poharamba, amikor már nem volt benne semmi. Lenyúltam a kád mellé az üvegért, és öntöttem. 
Már meg ittam a poharam tartalmának a felét, amikor is hirtelen kivágódott az ajtó.