3.rész

*Carina szemszöge*

Az oldalamon fekszek és a szemembe süt a nap. Ez az a két dolog amitől ki tudok készülni reggel. A fejem majd' szét szakad, de még legalább így érzem, hogy életben vagyok. A szemeimet nagyon fáradtak ezért nem nyitom ki őket. 

Alig emlékszek a tegnapi napra, azt sem tudom, hogy hogyan jutottam el a szobámig...

Két percig csak fekszek az ágyban és próbálok vissza aludni. Ez mindig így volt velem, ha egyszer már felkeltem, nem birok vissza aludni. De most végképp, mivel először azt vettem észre, hogy teljesen más az ágynemű anyaga mint ami otthon szokott lenni. Hirtelen kinyitottam a szememet és egy teljen ismeretlen, de még is egy gyönyörű szobában találtam magam. 
Teljesen máshogyan nézett ki mint az eredeti, de még is sokkal nagyobb volt nála. A szobát a fehér és a lila szín jellemezte. Éppen a kedven színem és a  kedvenc árnyalatom! 
Az ágy szintén óriási volt, de nem volt nagyobb attól mint amit megszoktam. 
Hirtelen fel ültem az ágyon és csak arra eszméltem fel, hogy már egy jó fél órája az ajtót nézem ami előttem van. 
Hirtelen le néztem magamra és észre vettem, hogy pizsamában vagyok. 
Ez nem lehet. Egy biztos! Nem magamtól öltöztem át. És még abban is ezer százalékig biztos vagyok, hogy soha az életben nem voltam még itt. De akkor, hogy kerültem ide? Vagy ha direkt kerültem ide...? De az lehetetlen! Anya nem engedné! Soha az életbe nem tenné ezt meg velem! Ezt biztosra tudom!
Hirtelen lépteket hallottam kintről. Reménykedek benne, hogy nem ide akar jönni az illető, de amint látom és hallom is, hogy megmozdul az ajtó kilincs, teljesen megijedek és lefagyok. Mozdulni sem merek, de inkább maradok ülve mint, hogy még tetessem azt, hogy alszok, mert így legalább hamarabb megtudom kinél is vagyok pontosan. 
Az ajtó kinyílik és megpillantom a szöszit. Nagy mosollyal fogadja, hogy ébren vagyok, és nagy léptekkel kezd haladni az ágy felé, de csak az után, miután bezárta az ajtót. 
-Hol vagyok...?
Csak ennyit tudtam mondani, de ezt is csak suttogva, mivel nehezemre esett még a beszéd is. Nem tudom mért de teljesen olyan érzés volt mintha az egész torkom le lett volna égve. Mint ha valami maró hatású löttyöt ittam volna.
-Jó helyen. Csak ennyi a lényeg.
Egy kis mosolyt azért megint megengedett magának. Olyan volt mint aki teljesen meg könnyebbült valami miatt. De... mi miatt?
-De most komolyan. Hol a francban vagyok?
Egy kicsit elgondolkozott azon mit is mondjon, vagy, hogy épp mondjon-e valamit. De aztán óriásik kék szemeivel rám nézett és belekezdett.
-Ha ennyire tudni akarod, akkor még az elején le tisztáznám!Még mindig Angliában vagyunk, de Cranlrigh-ben vagyunk éppen.
A végét próbálta úgy mondani, hogy ne nagyon értsem, de nem sikerült neki. Minden szavát pontosan értettem és meg is lepődtem rajta. 
-Ha szabad kérdeznem, mit is keresek pontosan én is?! 
Csak nézett és nem mondott semmit. Kék szemeiből pontosan ki lehetett venni, hogy könyörög nekem valamiért. Pontosabban azért, hogy ne kérdezzek tőle többet. 
-Ha tudni akarsz mindent akkor öltözz át és mennyünk le reggelizni és ott elmondják neked mit is keresel itt... Jó?
A reggeli szóra tényleg éhesnek éreztem magam. De semmi kedvem nem volt idegenekkel reggelizni akiket még soha nem láttam...
-A ruháid ott vannak a szekrényben.-Mutatott az egyik ajtó felé ami a szobában volt látható- Ha javasolhatnám, akkor azt a ruhát vedd fel ami legelöl van kikészítve.
Mikor a mondat vége felénél járt, hirtelen fel állt és elkezdett az ajtó felé menni.
-Ha kész vagy gyere le!
És már el is tűnt...
Nagyszerű! Még ez is velem történik meg...
Nehezen, de kimásztam az ágyból és elmentem ahhoz az ajtóhoz ahova, -ha jól emlékszem Niall- mutatta.
Ahogy oda értem az ajtóhoz, egyből ki is nyitottam. 
Nem éppen volt nevezhető szekrénynek, inkább mint egy szoba, ami tele van gyönyörűbbnél gyönyörűbb ruhákkal.
Oda mentem ahhoz ami ki volt készítve és felvettem. 
Egy gyönyörű ruha aminek a teteje fekete fehér csíkos és a szoknya része a csípőmtől fekete. Találtam még egy hozzá illő magas sarkút is, és visszafele indultam a szobába. 
Bent a szobában észrevettem még egy ajtót. 
Kíváncsi természetemnek köszönhetően odamentem és benyitottam. Meglepetésemre egy fürdőt találtam. Bementem és először az óriási nagy tükör felé vezettet az utam. A tükör mellett minden tele volt szépség ápolási cuccokkal. Közelebb mentem és észrevettem, hogy mind ujj. 
Vagy húsz percet töltöttem bent a fürdőben, mire úgy állapítottam meg magamat, hogy valamennyire kinézel valahogy. 
Kimentem a fürdőből egyenesen a szobába, ahol észrevettem az ágy melletti éjjeli szekrényen a telefonomat. 
Odamentem érte és elindultam ki.
Az ajtót megpróbáltam halkan becsukni, ami mondjuk sikerült. Kint a folyosón megálltam és hallgatóztam egy kicsit mire rájöttem, hogy balra kéne elindulnom mert onnan jönnek a hangok.