18.rész

*Carina szemszöge*

Ki szállok a kocsiból és már rohanok is a ház felé. 

Kicsit késtem, mert ott hagytam a lakáskulcsomat az asztalon és vissza mentem érte. Bár nem tudom minek, mert Lou úgy is itthon van. Na mindegy! Legalább meg van a kulcsom. 

Be lépek a lakásba. Első utam a nappaliba vezet, ami egybe van kötve az étkezővel és a konyhával. 

A nappaliba beérve nem látom Lous-t. Mindig, mikor haza érek, itt szokott ülni a kanapén, vagy a fotelban és a tévét piszkálja. Sosem talál értelmes csatornát, az ő agyi szintjének. 

A szoba közepén állok, és egyszer csak azt veszem észre, hogy hideg van. Oldalra pillantok és látom, hogy az erkély ajtó ki van nyitva. Oda megyek és gyorsan becsukom. 

-LOUIS! HOL A FRANCBAN VAGY?-Kiabáltam.

Semmi válasz. Mint ha senki sem lenne itt. 

El indulok fel az emeletre. A lépcső egy kicsit félelmetes, mivel az egész egy ilyen áttetsző, üveg szerű valamiből van. Ha valaki rá lép már akkor félelmetes. Nekem még mindig nem sikerült hozzá szoknom. ezért is próbálok kicsit gyorsan menni a lépcsőn. 

Amint fel érek a lépcsőn alig kell öt lépést tennem egyenesen és már ott is van a mi hálószobánk. 

Kicsit félve nyitok be, mivel Lou-nak félelmetes a humora. Szó szerint. Soha nem lehet tudni mit talál ki. 

Lassan nyitom ki a szoba ajtót. Az ajtóval szemben van pont az ágy. Meg állok, mikor is észre veszem, hogy tele van az egész ágy rózsaszirmokkal. Piros és fehér mindenhol. Egyszerűen gyönyörű...
Arra eszmélek fel, hogy két erős kar ölel át engem.
Gondolhattam volna, hogy ezt fogja csinálni.
A kiengedett hajamat megfogja és az egyik vállamra rakja. Ezzel egy időben elkezdi puszilgatni a nyakamat.
-Csak azért, mert holnap szülinapod.-Suttogja bele a fülembe, és egy kicsit bele is harap a fülcimpámba.
A kezei között megfordulok és átölelem a nyakát. Nem habozik. Egyből neki esik az ajkaimnak. A bejutásért nem kell könyörögnie, egyből meg adom neki. Végig simít az oldalamon, addig míg el nem ér a fenekemig. Erősebben a kelleténél megszorítja és ezzel arra ösztönös a lábaimmal öleljem át a derekát. Teszem amit kér. A lábammal a csípőjét ölelem át, és így visz oda az ágyhoz. Óvatosan lerak az ágyra, de nem enged el.
-Pedig csak holnap lesz szülinapom.-Mondtam, mikor levegő hiányában elváltak egymástól ajkaink.
-Holnap is jó nap lesz akkor!-ÉS újra neki esik ajkaimnak.

*Eleanor szemszöge*

-Utálom az autózást, utálom az autózást...-Énekeltem.

Eddig azt gondoltam, hogy a komp volt eddig a legrosszabb. Nem. A még négy óra kocsikázás. Vagy is most tartunk annyinál és még mindig nem értül el Párizst. 

-Ha nem hagyod abba kiraklak!-Mondta idegesen Harry.
Szerintem már ő sem bírja sokáig. Nem elég, hogy ő vezet már négy órája, még a gyönyörű hangomat is el kell viselni! Igen! Nekem gyönyörű a hangom! Nem érdekel ki mit mond! Nekem akkor is tetszik!
-Én benne lennék...-Hallottuk meg Liam hangját.-Már unom az autózást!
Igen. Ő is jött. De az lett volna a legjobb, ha otthon marad a szerelmes párral. Perrie és Zayn egymásra talált. Undorítóan romantikus... Bár mindenki tudta, de azt is, hogy még nem leszünk otthon, addig összevesznek és Perrie már hat országon túl lesz. Ez tuti így lesz!
-Akkor rakjuk ki!-Ajánlottam.
Liam-től csak egy undorodó nézést kaptam válaszul.
-Mért nem tudtunk két kocsival jönni?-Száll be Shopi is a veszekedésbe.
-Azért mert így is drága volt a komp jegy-Ennél mindenkiből ki tört a nevetés-Másrészt pedig nem elférünk?
-NEM!-Vágtuk rá egyszerre Shopi-val és Liam-mel.
-INKÁBB MARADJATOK KUSBAN, HOGY ALUDHASSAK!-Ordított ránk Niall.
Az út további részében, csak bámultam ki az ablakon.

Sziasztok! A csoportban már említettem tegnap, hogy ezt a részt teljesen elcsesztem, ezért újra kellett írnom. Kicsit jóval rövidebb lett, de most így hirtelen ennyi telt tőlem :/ Bocsánat!