2014. november 10., hétfő

5.rész

*Carina szemszöge*

A kert nagyon gyönyörű, de a legjobb az egészben az óriási medence. 
Mindig is imádtam, ha egy kertben van medence. Otthon, amikor még úgy négy éves voltam és a szüleim még együtt voltak, akkor csináltatott apum nekem egy óriási medencét. Imádtam! Mindig és mindig, csak a nyarat vártam. De ahogy anyumék el váltak, már nem volt olyan jó. Apum nélkül semmi sem olyan. 
Én mindig is jobban szerettem volna vele maradni, de ezt nem akarta egyikőjük sem... Mára már apum azt is elfelejtette, hogy van egy lánya. 
A kert olyan mint egy átlagos angol kert..., csak sokkal nagyobb. Kicsit elbambultam, de azért próbáltam követni a göndört. 
Egyenesen ment előre és nem nézett semerre. Olyan, mint aki gondolkozna, de nem jutna sehova, mert nem tud gondolkozni sem. 
A kert végében egy kis eldugott részhez értünk, ahol volt egy hintaágy. Oda ért elé és leült rá. Próbáltam egy kicsit sietni, és leülni gyorsan mellé. 
Le ültem én is mellé. 
-Az egészet akarod tudni, vagy a szépített változatot?
Csak maga elé bámult és még véletlenül sem nézett rám. 
Vártam egy kicsit mielőtt válaszoltam volna.
-Az egészet akarom tudni!


*Niall szemszöge*

Nem hittem volna, hogy Carina ennyire ki tud akadni valamin. De még azt sem gondoltam volna, hogy Harry ennyire nyugodtan tudja ezt az egészet kezelni. 
Úgy alapból nem tudtam elhinni, hogy l fogadta azt, hogy ide jöjjön. Már alapból amikor James el kezdte mondani milyen, akkor már azt mondtam ez reménytelen. De... még sem. Bár lehet, hogy csak azért mert ki akarja próbálni a saját határait és Carina a legjobb ehhez. Csak ez az egy válasz van erre az egészre!  Más nem lehet! Még el se lehet képzelni mást! 
Mindenkit meglepett az, hogy kint kettesben akar vele beszélni. Bár szerintem tudta, hogy ha itt bent akar vele beszélni, akkor tuti az lenne a vége, hogy mindenki ott lenne az ajtóban, vagy nem is tudom hol, de tuti mindenki hallgatózna. 
Mióta kimentem - körülbelül úgy két perce- azóta mindenki csendben van. Senki se mer megszólalni.
-Ezt hogy-hogy meg merte tenni...?-Kérdezte Eleanor.
Tévedtem...
Eleanor mindig a leglehetetlenebb percekben tudott megszólalni. Ő is ugyan úgy került ide hozzánk mint Carina, ezért remélem ki fognak jönni egymással. Bár... nem tudom, de reménykedni szabad. 
-Csak azért mert nem tudja ki ő.
És megszólalt! Perrie egy hete került ide, és azóta még nem szólalt meg. Ez most nagy öröm, ezért is nézett fel rá hirtelen mindenki. 
Nem mondott semmit, csak megforgatta a szemét, és kiment a konyhából. 
-Nagy baj lenne ha ki mennék hallgatózni?
Szólaltam meg hirtelen. Mindenki rám nézett de nem mondott senki semmit, ezért fel álltam és el indultam kifelé. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése