Semmi kedvem nem volt válaszolni neki, ezért még jobban gyorsítottam.
Ennyire messzire azért még soha nem jöttem el, csak álmodoztam róla. És most megtörténik! Végre! Senki sem állíthat meg, csak a szöszi..., de remélhetőleg ő sem...
Egy és fél órás szenvedés, de sikerült fel vennem a ruhát. Sokkal nagyobb volt, mint amire emlékeztem, de még így is gyönyörű. Most érzem úgy magam, hogy tökéletes lesz minden, és még Carinát is sikerül lepasszolnom a kis senkiknek. Ha ezek megtörténnek biztos minden rendben lesz.
*Caroline szemszöge*
Ez életem legfontosabb napja. Ez senki sem teheti tönkre, még Carina sem tehet semmit.
Igen a lányom, de már kezdem unni, és már elég idő, hogy el mennyen itthonról, ami remélhetőleg ma fog megtörténni.
Igen! A lányom! De azért... nem is tudom! De már akkor is nagyon nem bírom elviselni, leginkább azért mert soha nem csinálja az amit én vagy esetleg más mond neki, vagy... csak azért... mert nagyon is hasonlít az apjára...
-Caroline! Nem kéne elkezdeni öltözni édesem?-Lépett be a szobámba nővérem Hope.
Mindig is nagyon jóban voltam Hope-al, de amikor Carina meg született szóba sem akart velem állni, mert minden jó velem történt meg. Pedig nem is! Mint minden jó csak egy kis ideig tart, de még is alig tartott valameddig.
Amikor Carina vagy négy éves lehetett akkor váltunk el az apjával, akivel azóta sem találkoztam nagy szerencsémre. De nem érdekel, mer most legalább itt van nekem James.
-Segítesz?-kérdeztem Hope-ot, amikor odaért mellém.
-Nem hiszem el, hogy az első álom pasidat elhagytad és kaptál egy másikat.-Mondta nagy undorral a hangjában.
Csak néztem őt a tükörben és nem mondtam semmit.Megfordultam és elindultam a ruhát felvenni.
***
Egy és fél órás szenvedés, de sikerült fel vennem a ruhát. Sokkal nagyobb volt, mint amire emlékeztem, de még így is gyönyörű. Most érzem úgy magam, hogy tökéletes lesz minden, és még Carinát is sikerül lepasszolnom a kis senkiknek. Ha ezek megtörténnek biztos minden rendben lesz.
Ez az egész, hogy oda adom az egyetlen lányom vadidegeneknek, vagy is nem azok annyira, de még sem ismerem őket személyesen csak névről. De James igen, főleg úgy, hogy az egyikőjük az unokaöccse.
Igen...! Ha James azt akarja, hogy nem legyen itt Carina, akkor nem lesz itt Carina, mert megfogja keseríteni az életemet, ha maradna, vagy éppen bármikor is beszélnék vele.
-Olyan gyönyörű vagy...-Mondta Hope amikor beállt a tükör mellé és nézett minket a tükörből.
Nem akartam semmi mást, csak, hogy legyen vége ennek a napnak, és felejtsek el mindent a régi életemből!
-Amúgy hol a francba van Ribike?
Ja... Az én drága nővérem már a születése óta így hívta őt. Már akkor irigyelte mekkora vagyonra tesz ő szert amiből nem kaphat.
-Nem érdekel, de elő kell keresned, mert ma megy el innen...
*James szemszöge*
Mindenkit akit az öt családból elhívtam itt van, már csak abba kellene beleegyezniük, hogy elviszik innen Carinát. Nekem az már teljesen mindegy mit csinálnak vele, csak vigyék el innen jó messzire, mert különben én tuti megölném.
Már amikor először találkoztunk akkor tudtam, hogy egy kis ribanc, de most már legalább be is bizonyosodott. Állandóan felesel velem, vagy vissza szólogat, vagy ha épp jókedve van nem is vesz észre.
Ha most szerencsém van és átmegy a tesztjükön elviszik és remélhetőleg soha senki nem fog hallani róla.
-Akkor be is mutatnád nekünk őt?-Kérdezte Liam, akinek egyből felcsillant a szeme amint meghallotta, hogy nagyon is engedetlen.
-Ha őfelsége hajlandó lejönni akkor igen.-Válaszoltam mosolyogva és mindenki aki csak bent volt a szobában elkezdett nevetni.
Hirtelen Carina bejött a szobába.
-De jó!Végre te is lejöttél!-Mondtam és közben vártam a fiúk reakcióját.
Egyen egyenlőre nem láttam rajtul semmit, hogy hogyan is fognak dönteni, de ahogy az unokaöcsémre pillantottam észrevettem azt a féloldalas mosolyát amit állta lába lehet látni rajta ha van egy terve.
Nem mondott semmit csak elindult kifelé.
-Köszönni már neked is luxus!-Mondtam neki.
-Úgy veszem észre, hogy neked is!-Kiáltotta és még csak vissza sem nézett.
Mindenki érdekesen nézete ezt a kis jelenetet, de senki sem tudott rá mit mondani.
-Kimegyek utána.-Állt fel hirtelen a helyéről Niall.
-Ugye akkor le is teszteled?-Kérdezte meg tőle a vele szemben ülő, ha jól tudom a nevét Louis.
-Még szép hogy!
És ezzel az unokaöcsém távozott is a társaságunkból.
A pezsgős poharak kezdtek ürülni, nekünk meg egyre jobb kedvünk lett. Még az is lehet, hogy jól fog elsülni ez a nap és a Ribanc eltűnik a képből.
Nos eddig érdekes a történet.
VálaszTörlésVárom a kövi részt!! :D