*Eleanor szemszöge*
Mióta ott hagytam Shopit a boltban el telt már két óra. Nem hívott, meg semmi, úgy, hogy biztos jól van!
Biztos meglepődött ettől az egésztől, de most nem izgat. Csak NYUGALMAS életet szeretnék! Bocs nem! AKAROK! Lehet, hogy nekem is kéne valamit tennem, de ez nem lenne olyan.
A nagyon nagy gondolkozásomat megzavarja az, hogy valaki csengetett.
Kikászálódok a fotelból és odavánszorgok. Kinyitom az ajtót, de egyből vissza is akarom csukni, de nem tehetem.
-Harry itt van?-Kérdezi a hosszú szőke hajú nő.
Még soha életemben nem láttam, de hasonlít valakire. Vagy lehet, hogy csak azért, mert az egyik kis ribanckájának az anyja. Ki tudja?!
-HARRY!-Kiabálva, vagy inkább ordibálva szólok neki.
Már lehet is egyből hallani, hogy a szobája ajtaja nyílik. Én arrébb megyek mert egyből ott is van.
-Carolin?! Mit keresel te itt?-Kérdezte felháborodottan.
A nő, vagy is Carolin bejön a házba, megfogja Harry kezét és beviszi a szobájába.
Ha most ezt álmodom, akkor tuti megőrültem, de ha nem álmodom, akkor viszont Harry. De inkább kimaradok ebből... Nem akarok ebbe is belekeveredni. Mert hisz Carina miatt is van még egy szép kis seb az arcomon. Carina... Rá hasonlít a nő! Mi van ha rokonok? De akkor mg tudná mondani, hogy hol van és el is vinné! ÉS Lou az enyém lenne! CSAK AZ ENYÉM!
*Carolin szemszöge*
-Itt van ő is?-Kérdeztem egyből, amint be jöttünk a szobába.
Harry értetlenül és egyben aggódva nézett rám. Ha valaki valaha így nézett rém-főleg ő- akkor valami baj van. De nagyon nagy.
-El szökött.-Közli egyszerűen és szárazon.
Nem birok megszólalni. Csak állok és bámulok magam elé.
Ha valakivel közli, hogy a lánya elszökött, akkor jó, hogy rosszul lesz. A lányom mindig is utált, főleg szerintem azóta, mióta odakerül az idióta senkik társaságához.
-Nyugi... Louis-szal tűnt el.-Mondta hirtelen.
-MOST MONDD, HOGY CSAK HÜLYÉSKEDSZ! HOL VAN A LÁNYOM?-Kezdtem el vele ordibálni.
Nem mond semmit. Csak néz egyenesen előre és nem csinál semmit.
-Ha téged nem érdekel, akkor majd meg keresem én őt!-És ezzel már rontottam is ki a szobából.
*Carina szemszög*
-Nem elég annyi, hogy elvetted az anyámat, még annak is ki kell derülnie, hogy a munkatársam valójában a mostohatestvérem?!-Kezdtem egy kicsit finoman a kiakadásomat.
-Mi van?-Már Hope is beszállt a beszélgetésbe.
Mind ketten arra várunk, hogy James mondjon valamit, de ő csak nagy mosollyal az arcán néz és nem mond semmit.
Nem telik el sok idő, mire teljesen ki készülök idegileg és kirontok a helységből. Csak rohanok, az autóig.
Most semmin nem tudok gondolkozni, csak azon, hogy végre otthon legyek. Már csak akkor veszem észre, hogy hol vagyok, amikor leparkolok a ház elé. Nem figyelek semmire, csak berohanok a házba. Ahogy beérek egyből Louis-szal találom szembe magam és már rohanok is hozzá. Szorosan ölelem őt, de ő alig ér hozzám. Érezni lehet rajta, hogy meglepődött miért vagyok itthon. Elenged. Egy kicsit hátra lépek. Észre veszem Loui alakja mögött valaki mást. Kicsit oldalra lépek. Eleanort látom meg, és alig van rajta valami ruha. Látszik rajta, hogy nem érdekli itt vagyok-e vagy nem. Őt csak saját maga érdekli. De mit keres itt?! És mért van ruha nélkül a nappalimban?
Bocsánat, hogy ilyen sokára hoztam részt.... és nagyon is rövid lett. Legközelebb tényleg valami hosszú részt próbálok csinálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése