2015

Végre 2015!!!! Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak!!! Remélem idén is velem tartotok! :D

22.rész

*Carina szemszöge*

-Carina! Nyisd ki az ajtót!-Ordít Louis a bezárt ajtón keresztül.

Már egy jó ideje itt vagyok a szobában. Amint megláttam Eleanort nem bírtam tovább. Muszj volt fel jönnöm...

Nem gondoltam, hogy itt lesz. Eddig mindig azon voltam, hogy soha még csak meg se találjon. És tessék...! Itt van! Mért kell tönkretennie mindennek? De most legalább már értek mindent!
Ezért van itt James! És ezért lett a munkatársam Hope! Hogy a fenébe nem vettem észre? Iszonyatosan hasonlítanak egymásra! És ez nekem mért nem tűnt fel? Meg még Eleanor is itt van. A LAKÁSOMBAN! Most már legalább az is összeállt, hogy neki kell a pénz... Szánalmas szerintem ez az egész!
-Kicsim! Légyszíves gyere ki és beszéljük meg!-Szólt megint, de most már nyugodtabban.
-Hagyjad már őt! Semmit nem ér az a baszott ribanc!-A nyávogó hangból Eleanor-ra lehet következtetni, hogy ő az.
Az egész házban csönd lett, de ezt az szakította meg, hogy egy óriási csattanás hallatszott.
Ha ez most az amire gondolok, nekem el kell innen tűnnöm. Bár azt sem tudom minek jöttem vissza. Tudnom kellett volna, hogy ez lesz! Bár lehet azért történt ez az egész, mert elvittem a táskát. Na mind egy. Nem kell erről tudnia. Legalább lesz pénzem és el tudok menni valahova jó messzire. 

Csak lábdobogásokat lehet hallani, és két ajtócsapódást.
Felállok, és kinyitom az ajtót. Kinézek de nem látok senki, ezért el kezdek futni a bejárati ajtóig. Kint csak annyit lehet látni, hogy Eleanor elhajt, Loui meg szenvedve ordít utána.
Futva odarohantam a kocsimhoz és beültem. Egyből indítom is és már megyek is el. Nem figyelek semmire. Semmi értelme nem lenne most semminek...
Nem tudom hova mennyek. Csak megyek és megyek, de már magam sem tudom hova...

***

Úgy egy óra kocsikázás után nem bírom tovább. Rá veszem magam és most jövök rá, hogy négy hónapja tökéletesen döntöttem.
Mindig tudtam, hogy el fog jönni egy olyan nap, hogy vagy összeveszek Loui-val, vagy ha valaki akit nem akarok látni se megtalál. Ezért a legnagyobb titokban vettem magamnak, egy házat, a semmi közepén. Az erdő és a nyugalom. A legjobb! Most legalább hasznomra válik ez az egész. Most örülök ennek, hogy tényleg meg tettem. És tényleg jó.

*Louis szemszöge*

-MI A JÓ BÜDÖS FRANCÉRT JÖTTETEK IDE?!-Rontottam be Harry házába ordibálva..

Majd nem mindenki ott ül a nappaliban. A legtöbben megszeppenve kirohanásom miatt, Harry viszont érdekesen néz. 

Csak megyek egyenesen Harry felé. Csak megyek és már ott is állok előtte. 

Ő kényelmesen elterülve figyel engem.  Érdekesen néz. Várja, hogy kérdezzek valamit. 

-A kurva életbe! Miért vagy itt?!- Ordítom, mert nem bírom tovább. 

Az idegesség teljesen úrrá van rajtam. Mintha semmi más nem lenne. Csak a gondok és minden más! 

-Lenyugodhatnál. Tudod, hogy csak is miattad vagyok itt.- Eleanor a nyafogó hangjával szólalt meg mögöttem és kezdte le simogatni a vállaimat. 

-Azt akarod, hogy megint megpofozzalak?-Fordultam meg és hátrébb löktem. 

Látszólag senkit nem érdekel ez az egész. El ugyan úgy vissza jön. Harry meg röhög az egészen. 

Két percig bírom ezt az egészet, és inkább megyek el. 

Egyszerűen lehetetlenség azt elhinni is, hogy ők ezelőtt a legjobb haverjaim voltak, plusz a két kis senki. Vagy is El-lel több volt köztünk, de mára már egy el viselhetetlen ribanc lett belőle. Szó szerint. És amúgy is! Én Carinába vagyok szerelmes! Én csak is őt szeretem! ÉS meg kell őt találnom. Nem veszíthetem el... SOHA!

*Eleanor szemszöge*

-Akkor is az enyém lesz...-Duzzogok, miközben már mindenki el ment valahova. 

Lou teljesen idegbeteg. Még meg ütni is képes volt. De nem érdekel! Ő akkor is az enyém, és azt tesz velem amit csak akar! 

-Nyugi. Nem fogja megtalálni őt. DE én tudom hol van Carina.-Mondta Harry, és közben beleültem az ölébe. 

-De akkor is! Bármit csinálok neki nem számít!-kezdtem finoman a kétségbeesést. 

-Nem csináltad jól!

Erre a megjegyzésére csak a szememet forgattam. 

-Megyek veszek valami cuki rucit és még este próbálkozok!- Mondtam hirtelen támadt ötletemet és már ugrottam is ki Harry öléből. 

Nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam részt hozni! Remélem most a szünetbe tudok írni, és akik a csoportban benne vannak azok tudhatják, hogy nem enged be az eredeti Bloggerembe ez a valami. Ezért is nehéz részt hoznom, de most sikerült :D 

21.rész

*Eleanor szemszöge*

Mióta ott hagytam Shopit a boltban el telt már két óra. Nem hívott, meg semmi, úgy, hogy biztos jól van! 

Biztos meglepődött ettől az egésztől, de most nem izgat. Csak NYUGALMAS életet szeretnék! Bocs nem! AKAROK! Lehet, hogy nekem is kéne valamit tennem, de ez nem lenne olyan. 

A nagyon nagy gondolkozásomat megzavarja az, hogy valaki csengetett. 

Kikászálódok a fotelból és odavánszorgok. Kinyitom az ajtót, de egyből vissza is akarom csukni, de nem tehetem.

-Harry itt van?-Kérdezi a hosszú szőke hajú nő.

Még soha életemben nem láttam, de hasonlít valakire. Vagy lehet, hogy csak azért, mert az egyik kis ribanckájának az anyja. Ki tudja?!

-HARRY!-Kiabálva, vagy inkább ordibálva szólok neki.

Már lehet is egyből hallani, hogy a szobája ajtaja nyílik. Én arrébb megyek mert egyből ott is van.

-Carolin?! Mit keresel te itt?-Kérdezte felháborodottan.

A nő, vagy is Carolin bejön a házba, megfogja Harry kezét és beviszi a szobájába. 

Ha most ezt álmodom, akkor tuti megőrültem, de ha nem álmodom, akkor viszont Harry. De inkább kimaradok ebből... Nem akarok ebbe is belekeveredni. Mert hisz Carina miatt is van még egy szép kis seb az arcomon. Carina... Rá hasonlít a nő! Mi van ha rokonok? De akkor mg tudná mondani, hogy hol van és el is vinné! ÉS Lou az enyém lenne! CSAK AZ ENYÉM! 

*Carolin szemszöge*

-Itt van ő is?-Kérdeztem egyből, amint be jöttünk a szobába.

Harry értetlenül és egyben aggódva nézett rám. Ha valaki valaha így nézett rém-főleg ő- akkor valami baj van. De nagyon nagy. 

-El szökött.-Közli egyszerűen és szárazon. 

Nem birok megszólalni. Csak állok és bámulok magam elé. 

Ha valakivel közli, hogy a lánya elszökött, akkor jó, hogy rosszul lesz. A lányom mindig is utált, főleg szerintem azóta, mióta odakerül az idióta senkik társaságához. 

-Nyugi... Louis-szal tűnt el.-Mondta hirtelen.

-MOST MONDD, HOGY CSAK HÜLYÉSKEDSZ! HOL VAN A LÁNYOM?-Kezdtem el vele ordibálni.

Nem mond semmit. Csak néz egyenesen előre és nem csinál semmit. 

-Ha téged nem érdekel, akkor majd meg keresem én őt!-És ezzel már rontottam is ki a szobából.

*Carina szemszög*

-Nem elég annyi, hogy elvetted az anyámat, még annak is ki kell derülnie, hogy  a munkatársam valójában a mostohatestvérem?!-Kezdtem egy kicsit finoman a kiakadásomat.

-Mi van?-Már Hope is beszállt a beszélgetésbe. 

Mind ketten arra várunk, hogy James mondjon valamit, de ő csak nagy mosollyal az arcán néz és nem mond semmit. 

Nem telik el sok idő, mire teljesen ki készülök idegileg és kirontok a helységből. Csak rohanok, az autóig. 

Most semmin nem tudok gondolkozni, csak azon, hogy végre otthon legyek. Már csak akkor veszem észre, hogy hol vagyok, amikor leparkolok a ház elé. Nem figyelek semmire, csak berohanok a házba. Ahogy beérek egyből Louis-szal találom szembe magam és már rohanok is hozzá. Szorosan ölelem őt, de ő alig ér hozzám. Érezni lehet rajta, hogy meglepődött miért vagyok itthon. Elenged. Egy kicsit hátra lépek. Észre veszem Loui alakja mögött valaki mást. Kicsit oldalra lépek. Eleanort látom meg, és alig van rajta valami ruha. Látszik rajta, hogy nem érdekli itt vagyok-e vagy nem. Őt csak saját maga érdekli. De mit keres itt?! És mért van ruha nélkül a nappalimban? 

Bocsánat, hogy ilyen sokára hoztam részt.... és nagyon is rövid lett. Legközelebb tényleg valami hosszú részt próbálok csinálni! 

20.rész

*Hope szemszöge*

-... és ezt találtam a szekrényben. Aggódnom kéne?-Mondta el az egész sztori Cari és közben fel alá járkál.

Már egy fél órája itt idegeskedik. Mikor bele kezdett az egészbe, én már akkor el kezdtem csinálni egy ruhát. Még most sem végeztem, de már majdnem kész! Carina mindig gyönyörű terveket csinál, amiből és meg tudom csinálni ezeket a ruhákat. Bár... néha nem mindig olyan lesz mint a terven. Mikor Carina ide jött akkor kezdtem ezt rendesen munka ként csinálni. Már kiskorom óta csak varrtam és MINDENT ami csak ezzel kapcsolatos!
-Így jó lesz?-Kérdeztem tőle.
Nem mond semmit, csak fel le megy, vagy már nem is tudom mit csinál!
-Mi fog történni, ha az a barom csinált valamit?
-Tedd vissza a táskát és mintha misem történt volna.-Ajánlom.
-Jó! Igazad van, akkor megyek is.
Pont, amikor befejezte a mondatot nyílt az ajtó.
-Apa!-Ordítottam és ugrottam is a nyakába.
Már nagyon régen láttam! Nem is gondoltam volna, hogy valaha Párizs környékén látom őt. Mindig is csak Londonért volt oda. Bár mióta újra házasodott egyszer sem láttam.
A felesége valami pénzéhes szajha, neki a lánya meg ha jól tudom elment valami fiúkhoz kurvának. Vagy is nekem ezt mondták. Nem tudom mi az igazság, mert nem ismerem egyikőjüket sem.
-Hope! Már rég láttalak.
Mondta nagy mosollyal az arcán. Hirtelen fel nézett és meg látta Catinát. Látni lehet az arcán, hogy meglepődött!
-James...-Mormogta Carina, valami köszönés félének.
-TE MEG, HOGY KERÜLSZ IDE?!-Kezdett el üvölteni.

*Eleanor szemszöge*

Shopival, már körbe járunk az egész környéket. Már fáj a lábam! De ahogy észre veszem ő bírja. Shopi minden egyes ruha, cipő és kiegészítő boltba be megy. Én csak követem és cipelem a megvásárolt cuccait... Mint ha valami futár lennék. Nem szólok érte, mert tudom, hogy megutálna... és már csak ő maradt aki azt csinálja amit mondok neki! De akkor most ez mi?! Mért én cipelem a cuccait?! MÉRT ÉN? Mi vagyok én? Az tuti, hogy nem a csicskása! Ezt már felfoghatná! De nem megy neki...

-Tessék most már cipeljed!

Dobtam le elé a szatyrait. 

Érdekesen nézett rám, de mielőtt tudna mondani valamit kirohanok a boltból. Három utcányit futok mire a kocsihoz érek, amit Harry adott, hogy ezzel mehetünk. Ezzel csak az a baj, hogy négyen kaptunk egy kocsit... Ez van! Shopika gyalogol. Kibírja!

Bocsi! Nagyon rövid tudom, de sok a tanulnivalóm! Legközelebb hosszabb rész lesz sokkal!!!!

19.rész

*Eleanor szemszöge*

-Mára egy utolsó kérdés.-Kezdtem bele, amikor megálltunk a ház elé és ki szálltunk a kocsiból-NEKED HONNAN A FRANCBÓL VAN ITT HÁZAD?

Harry csak legyint és már megy nyitni az ajtót. Mi kirángatjuk a kocsiból a csomagokat. Már majdnem mindenki bevitte, de én még húzom magam után a sporttáskát. Lehet picit sokat pakolta... De nem tudtam, mivel Niall hozta le a kocsihoz a táskát. De ő nem mondta, hogy ennyire kibaszott nehéz! 

-NIALL! VAGY VALAKI!-Kiabáltam.

Mindenki megfordult és kérdőn néznek rám. Én csak a táskára mutatok. A három fiú egymásra néz. Egyikük sem akar segíteni. Liam és Harry egymásra néznek és előre lökik Niallt. A szőke srác hirtelen elveszti az egyensúlyát és a táska elé esik. 

-Nagyon udvariasak vagytok...

Niall-en csak szépen átlépek és megyek is be a lakásba. Shopi mosolyogva jön mellém bent. 

A lakás gyönyörű és óriási. Soha nem gondoltam volna, hogy Harry-nek van egy ilyen háza. Jó! Ezt tudnom kellett volna, de azt nem, hogy ez Párizsban van! Ezt soha nem gondoltam volna. De ki tudja még hol lehet valami luxus háza.
-Mennyetek pakoljatok ki.-Mondta Hazza és leült az egyik fotelba a nappaliban.
A ház egy sima egy szintes építmény, rengeteg ajtóval. Nem nagyon érdekel az egész, így bemegyek az első szobába.
Óriási szoba, óriási ággyal. Már megszoktam... Londonban is ugyan így néz ki a szobám, csak... más színű.

*Carina szemszöge*

Lou mozgolódására ébredek. Nem esik jó kinyitni a szemeimet, de kíváncsi vagyok, hogy mért van ilyen korán ébren. 

Kinyitom a szemeimet, és Louis gyönyörű kék szemeit látom magam előtt. Így jó reggel ébredni.
-Jó reggelt!-Mondja és megcsókol.
Javítok! Ez! Ez a legjobb ébresztő!
-Hova mész?-Kérdezem, mikor már kimászott mellőlem az ágyból.
-Édesem! Még csak péntek van. Nekem nincs olyan szerencsém, hogy akkor megyek be dolgozni, amikor akarok.-Mondja óriási mosollyal az arcán.
-Akkor siess, mert a tesi tanár a legfontosabb! Nem?
Csak mosolyog és már fel is van öltözve. Eddig még nem láttam őt ilyen gyorsan felöltözni. Mire észbe kapok, már csak az ajtó csapódást hallom.
Ez most fura, de nem izgat.
Kimászok az ágyból és a szekrényhez megyek. 

Ki veszem a kedvenc krém színű ruhámat. Meg szerettem ezeket. Már imádom! Korábban nem bírtam volna elviselni. Most meg?! Le nem lehet venni rólam.
Ehhez már csak a kedvenc táskám kell csak. Az egész szekrényt áttúrom, de nincsen sehol.
Át megyek Lou szekrényéhez. Talán véletlenül oda került... Szerintem nem, de meg kell nézni.
Kinyitom a szekrényt és egyből meglátok ott egy táskát.
Még életemben nem láttam. Egy rózsaszín-fehér táska.
Lehajolok, és kiveszem. A táska nehezebb, mint üres állapotában kéne lennie. Már látszik rajta, hogy nem új. DE... Louis-nak minek egy női táska?!
Kíváncsi ember vagyok, ezért kinyitom. A táska tele van pénzel. Rengeteggel.
Louis-nak minek ennyi pénz? Miért egy nyamvadt női táskában van? És mért nem mondta el nekem...?

Bocsánat, hogy tegnap nem raktam ki részt! Remélem ez azért jó lett! És örülnék pát véleménynek! :D