Prológus

Hát sajnos eljött ez a nap is... Anyum második esküvője. Tudom, ezt most úgy mondom, mintha utálnám Jamest, de nem. Tényleg egy nagyon jó ember, de mégis olyan fura, hogy anyum esküvőjén ott vagyok. Lehet, hogy valakinek ez normális, de nekem nem! Azért sosem gondoltam volna, hogy tizenhét évesen még anyum még egyszer házasodik...
Már hajnal óta megy az egész ház. Semmi kedvem nem volt ki kelni ma az ágyból, de sajnos már reggel nyolckor ébresztettek. Még jó is lett volna ha anyum, de nem... Ő soha nem tenné ezt meg.
A drága kis cselédjei, vagy nem is tudom minek mondjam Őket, már kikészítették a ruhámat és még közölték velem, hogy csak egy sima vörös rúzst használhatok, mert az én drága anyukám csak azt engedte meg nekem.
Már féltem a hajamat is össze fogni úgy, hogy csak ki fésültem és kiengedtem úgy, hogy a vállamra omoljon.
Mikor már úgy éreztem kész vagyok összepakoltam a szobámba egy kicsit és indultam is ki a szobámból. Amint kiértem a szobám ajtaján, egyből a nagy nyüzsgést hallottam meg, de annyira nem foglalkoztam vele. Ez van ha a saját házunkba van az esküvő...
A lépcső felénél tartottam lefele amikor, meghallottam valakik beszélgetését. Egy kicsit gyorsabbra vettem a tempót, hogy hamarabb leérjek, de így sem rohantam mivel magassarkú cipő van rajtam.
A lépcső aljánál megálltam és egy kicsit hallgatózni próbáltam, de nem sikerült mivel csak a röhögést hallottam semmi mást.
Mentem még egy két lépést előre és befordultam jobbra.
-De jó!Végre te is lejöttél!-Mondta, vagy inkább ordította James mosolyogva.
Csak vissza mosolyogtam rá, és körbenéztem a szobában.
Senkit sem ismertem akik ott voltak, de nem is érdekel, mert egyből a pezsgős poharakat vettem észre mindenki kezében. Vagy is majd nem mindenki kezében.
Gondolkozás nélkül elindultam a konyha felé. 
Nem érdekelt, hogy most vannak vendégek. Csak minél hamarabb szabadulni akarok erről a helyről. Bár az lenne a legjobb ha ez a nap nem történne meg, vagy csak múljon már el!
-Köszönni már neked is luxus!-Ordította utánam James.
-Úgy veszem észre, hogy neked is!-Kiáltottam neki vissza a konyhából.
Nem hallottam rá választ, de ezt csak annak köszönhetek, mert vannak vendégek. Bár azt nem értem miért ilyen hamar jöttek. 
A konyhában nem álltam meg, hanem mentem ki a kertbe. 
Kint a kertben már minden készen volt, hogy megtartsák az esküvőt. Csak én nem akartam látni ezt az egészet... 

Futni kezdtem. Futottam, de nem tudom hova csak ugy elore. Mikor már a kert végében voltam megáltam, és leüldtem a kedvenc és egyben egyetlen padra ami a kertben volt. 

Vagy tíz perce márcsak ülok és bámulok ki a fejembol, mikor lépteket hallok magam mogül. Megfordultam és az egzik fiút láttam meg, aki bnet ült.

Már így messziről is észre lehetett venni festett szőke haját, de kivételesen neki iszonyat jól állt. Ha nem lett volna lenőve neki, biztos azt mondom eredetileg ilyen szőke, mert még gyönyörű tengerkék szemei vannak. 

-Szia!-Köszönt halkan, miközben leült mellém a padra.
-Mért jöttél ki?-Kérdeztem meg undorodva tőle, de nem is tudom mért. 
-Láttam, hogy nem tetszik neked ez az egész..., meg nem bírtam tovább elviselni Jamest. 
-Bocs, hogy megkérdezem de honnan ismered?
Mióta leült mellém csak rám nézett, mostanáig. Most először nézett el másfele. Vártam egy kicsit,de már nagyon kíváncsi vagyok miért is vannak itt, vagy mert miért jöttek ilyen hamar. Sok a kérdésem, de még nem is ismerem, ezért nem merem megkérdezni tőle...
-A család egy régi "jó" barátja...-Miközben mondta a kezével idézőjeleket rajzolt a levegőbe jó szónál.
-Akkor már értem. 

Hirtelen felálltam és elkezdtem menni a kert leges leg végébe, ahol egy kis patak folyt. 
Nagyon szép volt meg minden, de anya soha nem engedett át a másik oldalra a rétre. Igen. Ő ezt így kitalálta. Csak egy baj van ezzel. Engem nem érdekelnek a szabályok! Soha semmijet nem tartottam be, de ezt már mindenki tudta aki ismert engem valamennyire is.
Mikor odaértem a kis patakocskához, hátra néztem és láttam, hogy a szöszi minden egyes mozdulatomat követi. 
Most kell megtennem!-Gondoltam magamban és nem is gondolkodtam többet, már ugrottam is át a másik oldalra. Ugrani még könnyű volt, de a landolás már nem, főleg nem így magassarkúban. De sikerült! Sikerült átugranom úgy, hogy nem estem el. 
Megfordultam és láttam, hogy a szöszi tátott szájjal mered rám, én erre csak meghajoltam és már mentem is el onnan. 
Csak tíz lépést tettem meg amikor is hallottam, hogy fut utánam. Kicsit lassítottam, de nem álltam meg.  
-Mondta James, hogy minden szabályt meg szegsz Carina, de nem gondoltam volna, hogy még élvezed is.-Mondta egy nagy mosollyal az arcán amikor oda ért mellém.  
Megálltam és felé fordultam.
-Figyel szöszi! Nem érdekel, hogy James mit mondott! És amúgy is, mit akarsz? Mért nem mész vissza?!
Kicsit vagy inkább nagyon meglepődött, mert vagy egy fél percig csak nézett és megszólalni sem tudott a meglepődöttségtől. 
-Először is nem szöszi, hanem Niall. Másodszor azért téged idegesítelek, mert bent már mindenkit ki akasztottam idegileg úgy, hogy most te jössz!
Csak néztem őt és meg szólalni sem tudtam erre. Mi az, hogy már bent mindenkit ki készített idegileg és most én jövök? Ez azért már túlzás! És amúgy is! Ha én azt mondom rá, hogy szöszi akkor szöszi!
Nem akartam belemenni ebbe az egész vitatkozásba, inkább elindultam. Nem tudom, hogy hova de elindultam. 
Még csak most járok itt kint harmadszorra és ennyire messzire még nem is jöttem el. Kicsit azért örülök, hogy ez az idióta is itt van, de még is jobb lenne itt egyedül...